Belső utak jegyzetei - 2026.01.28
Egy válasz Mary Oliver Oxigén című versére
Richard Brennan könyve a Hogyan Lélegezz? Mary Oliver Oxigén című versével nyílik.
Itt az Oxigén nem metafóra, hanem az élet legalapvetőbb feltétele.
Nem ünnepeljük, nem tapsolunk neki, csak használjuk. És élünk.
Amikor ezt a verset elolvastam, újra végig kellett rajta mennem sorról sorra, majd újra. Nem tudtam tovább lépni addig a könyvben, amíg bennem meg nem született erre a versre egy válasz.
Ezt leírtam, hozzáírtam, alakítottam, töröltem, majd nem hagytam mégsem hogy eltűnjön.
Megtartottam.
Nem nevezlek nevén.
Úgyis tudod, mikor érkezel.
A mellkas nem kérdez,
csak enged – vagy nem.
Van, hogy várni kell rád,
mint késő vonatra egy kihűlt peronon.
Nem haragszom.
A türelem is izom: edzeni lehet.
A test már nem ház,
inkább műhely.
Zörög, szorul,
de még dolgozik.
Nem nagy tüzek égnek itt.
Csak parázs.
De elég, hogy reggel legyen,
és ne kelljen feladni a neved.
A fájdalom nem ellenség.
Ő az őr,
aki szól, mikor túl közel mentem
a régi énemhez.
A szerelem?
Nem lobogás.
Hanem az, hogy maradsz,
amikor minden okod meglenne elmenni.
Ha egyszer elfogysz,
nem vádollak.
Addig viszont minden belégzés
egyezség kettőnk között.
És ez most elég.
Egy válasz Mary Oliver Oxigén című versére
Richard Brennan könyve a Hogyan Lélegezz? Mary Oliver Oxigén című versével nyílik.
Itt az Oxigén nem metafóra, hanem az élet legalapvetőbb feltétele.
Nem ünnepeljük, nem tapsolunk neki, csak használjuk. És élünk.
Amikor ezt a verset elolvastam, újra végig kellett rajta mennem sorról sorra, majd újra. Nem tudtam tovább lépni addig a könyvben, amíg bennem meg nem született erre a versre egy válasz, hogy mit gondolok most.
Ezt leírtam, hozzáírtam, alakítottam, töröltem, majd nem hagytam mégsem hogy eltűnjön.
Megtartottam.
Nem nevezlek nevén.
Úgyis tudod, mikor érkezel.
A mellkas nem kérdez,
csak enged – vagy nem.
Van, hogy várni kell rád,
mint késő vonatra egy kihűlt peronon.
Nem haragszom.
A türelem is izom: edzeni lehet.
A test már nem ház,
inkább műhely.
Zörög, szorul,
de még dolgozik.
Nem nagy tüzek égnek itt.
Csak parázs.
De elég, hogy reggel legyen,
és ne kelljen feladni a neved.
A fájdalom nem ellenség.
Ő az őr,
aki szól, mikor túl közel mentem
a régi énemhez.
A szerelem?
Nem lobogás.
Hanem az, hogy maradsz,
amikor minden okod meglenne elmenni.
Ha egyszer elfogysz,
nem vádollak.
Addig viszont minden belégzés
egyezség kettőnk között.
És ez most elég.